Somer története

A Hasomer Hacair első magyarországi csoportja 1927-ben alakult meg. Kezdeti éveire az ideológiai alapok keresése volt jellemző, az alakuláskor még zsidó cserkészcsapat folyamatosan balra tolódott politikai ideológiájában. A 30-as években a főleg fegyelmen alapuló cserkész stílustól is eltávolodott a Somér, a fiatal vezetők inkább apszichológia és a modern nevelési módszerek felé fordultak, kialakították egyedülálló oktatási- és nevelési- rendszerüket.

1933-ra már több mint ezer gyermek járt a 15 klubba az ország különböző pontjain. Részben a marxista gyökerek, rézben a magyar zsidóság általános asszimilációs igényeihez való alkalmazkodás miatt a mozgalomban inkább az általános emberi erények, értékek és egyetemes egyenlőség lettek kihangsúlyozva, mint a zsidó tudományok. A társadalomban a Somerrel szemben meglehetős ellenérzéseket lehetett megfigyelni, annak határozott baloldalisága, cionizmusa és a nevelés terén sokszor liberális magatartása miatt. A kor erősen jobboldali és antikommunista szemlélete nem engedte meg a ’30-as években a mozgalomnak a teljes legalitást: a Magyar Cionista Szövetség, mint kultúrszakosztályaként próbálta legalizálni. A baloldali cionista mozgalmak ellen az ’30-as évek második felében igazi hajsza kezdődött, mivel teljesen összemosták őket a nem-zsidó, magyar kommunista mozgalommal. A rendőrség feltérképezte a mozgalmak felépítését, tagjait és hachsaráit (mezőgazdasági felkészítő telepeit). Rendszeressé váltak a razziák, a táborok és a kenek bezáratásai és a tagok időnkénti őrizetbe vétele. Sem a Dror, sem a vallásos cionista mozgalmak, mint például a Mizrahi, nem tudtak folyamatosan működni. A cionizmus Magyarországon egy újfajta azonosulási mintát kínált. Szakított a hagyományos magyar-zsidó szimbiózist hirdető nézetekkel, de igazán érvényesülni nem tudott, hisz törvényesített diszkrimináció még nem volt. A második világháborút közvetlenül megelőző, és az az alatti években virágzott igazából a cionizmus Magyarországon, hiszen ekkor került a zsidóság abba a helyzetbe, amire válaszként a cionizmus született. A Hasomer Hacairnak különösen jó kapcsolatai voltak a környék országainak cionistáival. A Magyarország határait megnövelő két bécsi döntés (1938 és 1940) új Soméreket „hozott be“ az országba. A Holokauszt

Szlovákiában, és főképp Lengyelországban sokkal korábban kezdődött, mint Magyarországon. A biztos halál elől ide menekült lengyel Soméreknek már komoly tapasztalataik, ismereteik voltak – ez sokkal jelentősebb volt, mint amivel ekkor a helyiek rendelkeztek. Az illegalitás körülményei és folyamatos élete különleges módszereket követeltek meg, s az ekkorra már zsidótörvények által érintett ország zsidósága sok szinten maga is az illegalitás felé sodródott. A magyarországi mozgalom fokozatosan beletanult az illegalitás módszereibe, körülményeibe és követelményeibe. A cionista mozgalmak fiataljai felkészültek a nehezére: bunkereket építettek s elkezdték a hamispapírgyártást. Már a háborús évek során is csempésztek át embereket a magyar-szlovák, a magyar-jugoszláv és a magyar-román határon, de később, a németek bejövetelével ez már lehetetlenné vált. 1944. március 19-e, azaz a német megszállás után minden megváltozott. A vidéki zsidóság deportálását nem tudták megakadályozni, de a német megszállást követően már komolyan reagáltak a veszélyre. A Lengyelországból érkező híreket a hazai zsidóság egy része egyszerűen nem hitte el, másik része azt gondolta, hogy ez velük nem történhet meg. Hittek benne, hogy Horthy, vagy általánosságban az ország vezetősége ezt nem fogja megengedni. A háború előrehaladtával felgyorsult a hamispapír gyártás, a vidéki zsidóság egy-egy tagját, illetve munkaszolgálatosokat is próbáltak menteni ezekkel a papírokkal, de legfőképp ekkor a mozgalom tagjait akarták biztonságban tudni. Próbáltak fegyvereket beszerezni, növelni a búvóhelyek számát és kapacitását, valamint folyamatosan juttattak át embereket a határokon dél és kelet felé – sok esetben pontos végcél nélkül. A nyilas korszakkal (1944. október 15-e után) új, az eddigieknél sokkal veszélyesebb periódus köszöntött a Somerre. A közvetlen életveszélybe került zsidók a cionisták segítségével jutottak hamis papírokhoz, sokszor élelemhez, ruhához. Az ifjúsági mozgalmak megszerezték a Vadász utcai ún. Üvegházat, itt összpontosult tevékenységük, s innen indultak el azok, akik többször az 1944 őszén gettóba (a „nagygettóba“ és a „nemzetközi gettóba“) zárt pesti zsidókon is segíteni tudtak. A fiatal Someresek sok élelmiszert és az élethez nélkülözhetetlen eszközt juttattak a gettóba. A cionista mozgalmak emberei sokat köszönhettek a külföldi diplomatáknak: a hamispapírok gyártásában és a nemzetközi gettó „felhizlalásában” hatalmas szerepük volt. A Hasomer Hacair rengeteg figyelmet szentelt a szülő nélkül maradt gyerekek felkarolására, összegyűjtésére. Szintén jó kapcsolatokat ápoltak a magyar kommunista szervezetekkel: a Demény-féle kommunista mozgalom segített embereket bujtatni vidéki gyáraiban, a Somer meg hamispapírral látta el a magyar, kommunista ellenállókat. Magatartásuk – ha figyelembe vesszük a magyar zsidóság merev hagyományát – egyedülálló volt, s több ezer ember köszönhette és köszönheti nekik az életét. A legnagyobb vészkorszakban, a Somer megállta a helyét: okmány-hamisító laborában 100.000 svájci védőútlevél, 60-80.000 rendőrségi bejelentőlap, 10.000 keresztlevél és anyakönyvi kivonat készült, gyermekotthonaiban ötezernél több gyermeket mentett meg a Somer a biztos haláltól, de ami a legnagyobb dolog volt, az a budapesti gettó élelmezése. A Hasomer Hacair neveltjei, tagjai voltak azok a háború alatt, akik felálltak és szembefordultak az elnyomó rendszerrel – hol földalatti mozgalomként emberek ezreit mentettek meg, hol fegyveresen büszkeségüket és emberségüket megtartva lázadtak fel. A háború után hihetetlen tisztelet övezte a Hasomer Hacairt. Újrakezdődött a nevelőmunka, gyors egymásutánban több száz fiatalt alijáztattunk. 1946 nyarán 7 táborban korcsoportonként és táboronként 100-120 gyereket nyaraltattunk. 1948-ban ünnepeltük a szocializmus magyarországi térnyerését, nem is sejtve, hogy mit hoz majd a kommunista uralom. 1949 a menekülés éve volt, a 14-15 évesek és idősebbek számára kirándulást hirdettek a Csehszlovák határhoz, legtöbben akkor tudták meg, Izrael az úti cél. A Hasomer Hacair a háború végétől mintegy ötezer zsidót menekített Izraelbe. 1950-ben a Rákosi vezette hatalom betiltotta a Hasomer Hacair működését. A mozgalom tagjai a következő években még szervezetten működtek, de megint csak, mint földalatti szervezet. 1953-ban az ÁVH letartóztatta a mozgalom vezetőit, hűtlenség, államrend elleni izgatás és cionista szervezkedés vádjával.

A Hasomer Hacair 1989-ben alakult újjá. Ma, mint baloldali zsidó ifjúsági szervezet működik, célja, hogy a fiatalok megtalálják gyökereiket, megismerjék a zsidó vallást és hagyományokat, belekóstoljanak a dalokba, táncokba, Izrael történetébe és jelenébe.

Leave a Reply