fbpx

15. A nonformális és informális oktatás és tanulás ideológiája

Szerző: | 2023. márc 13. | Ideológiai kézikönyv

Írta: Fritz Zsuzsanna, Bedő J. István

Non-formális (nem formális) oktatás és tanulás

A nonformális (nem formális) oktatás a formálisnál kötetlenebb oktatási forma mind folyamatát, mind célját, mind jellegét tekintve.

Ennek alapvető oka, hogy a nonformális oktatás keretei oldottabbak, hiszen az ismeretszerzést nem követi vizsga, mindenki „magának” tanul. Ebből az is következik ugyan, hogy az itt szerzett tudásról a résztvevő nem kap bizonyítványt, vagy egyéb, széles körben elismert tanúsítványt. Ez azonban nem jelent problémát, mert a nonformális oktatás céljai általában nincsenek szoros kapcsolatban a munka világával: itt a résztvevők motivációit általában a személyes érdeklődés, a személyiségfejlesztés, vagy az önkifejezés igénye adja. 

A nonformális oktatási szituációk a praktikus ismeretek, a mindennapi tudás megszerzésének színterei. A nonformális színtereken szerzett ismeretek és készségek szerepe igen jelentős a társadalom szempontjából. Ebben a kínálatban nagyon lényeges, hogy meglegyenek azok a programok, melyek a oktatást mint pihenést, aktív szabadidő-eltöltést vagy önkifejezést testesítik meg. Ezek ugyanis azok a színterek, melyeken a hallgató (hanih) az oktatást nem kényszerként vagy fárasztó feladatként éli meg, mert vonzza az, ami ott történik, szívesen tölti szabadidejét hasonló érdeklődésűek körében, és az önállóság sikerélményt ad számára. 

Az oktatást ilyen szituációkban leggyakrabban nem is élik meg „oktatásként”, hiszen nem iskolapadban ülnek, nem vizsgáznak, teljesítményünket nem osztályozzák, bár minősítik. A nonformális oktatás lényege egyrészt éppen ebben a sajátosságában rejlik: a tanulás közben a résztvevők pozitív tapasztalatokat és sikerélményeket szereznek. 

A nonformális oktatás másik értéke, hogy szinte észrevétlenül tesz nyitottabbá, kreatívabbá és műveltebbé. A képzések során megismerünk másokat, tapasztalatokat szerzünk eddig ismeretlen szituációkban, kipróbáljuk magunkat új területeken és mindeközben rengeteget tanulunk. A későbbiekben felhasználjuk majd itt szerzett oktatási képességeinket, új kapcsolatainkat, valószínűleg aktívabb kultúrafogyasztókká válunk és nyitottabbak leszünk az új ismeretek megszerzése iránt.

Rugalmas jellegéből adódóan a nonformális oktatási rendszerek a formálisnál sikeresebben tudnak igazodni a résztvevők előzetes ismereteihez. Bármilyen oktatási folyamat sikere részben azon múlik, mennyire tudjuk az új ismereteket a már meglévőkhöz kapcsolni. A kisebb közösségek (a kvucák) a formális rendszerekben nem feltétlenül a résztvevők azonos előzetes tudásszintje alapján jönnek létre. Leegyszerűsítve: a csoportokba kerülő Hánihok ugyan többé-kevésbé azonos korosztályhoz tartoznak, de ez nem jelenti azt, hogy ismereteik azonos szinten lennének. Ez függ az iskolától, a családtól, és számos más tényezőtől. A nonformális oktatás esetében azonban hiányoznak a külső szabályozók, így marad idő és motiváció a csoport ismereteinek feltárására, és közelítőleg azonos szintre hozásra is – emellett pedig lehet a kitűzött célokon is módosítani. 

A nonformális oktatás másik lényeges jellemzője, hogy itt valósulhat meg igazán a (csaknem) mellérendelő jellegű (ezért ideálisnak tekintett) Mádrih–Hánih kapcsolat, bizonyos fajta partneri viszony, ami egyáltalán nem azonos az iskolai keretek között megszokott, alá-fölé rendelő viszonnyal. 

Ebben a kapcsolatban a Mádrih bizonyos esetekben a tanár/oktató, máskor a szülő vagy a tanácsadó szerepkörébe lép. Így lehetséges a Mádrih és a Hánih közötti folyamatos, párbeszédes tapasztalatcsere, a mellérendelő jellegű kommunikáció.

Az informális oktatás és tanulás

Az informális oktatás a legészrevétlenebb, de életünk során a leggyakrabban előforduló oktatási forma. Szinte bárhol és bármikor megtörténhet: utazás közben, kötetlen beszélgetések során. Az informális tanulás lényege annak tervezetlenségében rejlik. Az ismereteket nem tudatosan keressük: véletlenül „szippantjuk fel” őket (játék közben, táborozások, kirándulások alkalmával. 

Az informális oktatás jellemzően kísérőtevékenységként van jelen az életünkben, ebben az esetben a Mádrihnak nem közvetlen célja az oktatás: új információkhoz juttatjuk a Hánihokat beszélgetés közben, bárhol sétálva vagy az interneten szörfözve. 

A formális és nonformális dimenziókkal szemben az oktatás ilyenkor járulékos tevékenység, ezért nem kötődik intézményrendszerhez, és általában nem is tudatosodik sem a Mádrihban, sem a Hánihban… – annak ellenére, hogy életünkben ez a leggyakoribb oktatási forma. A formális és nonformális oktatást általában informális is kíséri.

22. Someres terek

Global Menu x Global Menu x Global Menu x Global Menu x Global Menu x Global Menu x Global Menu x Global Menu x Global...

Következő programjaink