1. A Somer víziója és missziója • 1.2.A Somer három alappillére • 2. Judaizmus • 2.2.Humanista judaizmus • 3. A cionizmus születése és gyakorlata • 4. A szocialista gondolat • 4.2. A Hasomer Hacair szocialista ideológiája • 5. A Somer tízparancsolata • 6. Hágsámá • 7. A Somer történelme 1913-tól 1948-ig • 8. A Somer szerepe a vészkorszak alatt • 9. A Somer története 1989 után • 10. A Somer szerepe ma • 11. A Somer mozgalom szimbólumai • 11.2.Kitűzők, jelvények és zászlók • 12. Hulca – az összetartozás jelképe • 13. Mifkad – a közösség együttléte • 14. Személyes példamutatás (Dugma isit) • 15. A nem formális és informális oktatás és tanulás ideológiája • 15.2. Someres pedagógia • 15.3. A Hasomer Hacair mozgalom oktatási útmutatója • 16. A kibuc mozgalom és a Shnat • 17. Cserkészet, hagyomány, Somer • 18. Tikun Adam, Tikun Olam • 19. A Somer világszervezet felépítése és szemináriumai • 20. Rítusok – A Somer rítusai • 21. Dalok, mondókák a Somerben • 22. Someres terek • 23. Mentális egészség jó közérzet, önismeret és feminizmus • 24. Ifjúsági önrendelkezés
Írta: Bedő J. István
Kibuc
A kibuc (héber: csoport, ill. összegyűjteni) olyan kollektív település, ahol a vagyon egy jelentős része közös. A mozgalom a szocializmus és a cionizmus egyfajta kombinációjaként egy gyakorlatias, munkaalapú cionizmust hozott létre Izraelben olyan időkben, amikor a gazdálkodás független formái nem alakulhattak ki. A szükségből erényt kovácsolva, saját zsidó/szocialista ideológiájuk alapján a kibucok tagjai a közösségi élet olyan letisztult módját honosították meg, ami az ország határain kívül is komoly érdeklődésre tarthatott számot. Az első néhány generáció utópikus közösségei után a maiak alig különböznek a kapitalista vállalkozásoktól és a hagyományos városoktól, melyek mellett a kibucok alternatívát szerettek volna nyújtani.
Az eredetileg főleg mezőgazdaságból élő kibucok mára bevételük jelentős részét ipari tevékenységből és turisztikából szerzik.
Eredete, az első alija
Az 1880-as években Oroszország déli részéről mintegy 15 000 zsidó vándorolt ki Palesztina területére, amit ők Erec Jiszráelnek. Ez az első alijának is nevezett kivándorlás két jelentős dologban tért el a korábbi kivándorlásoktól. Egyrészt nem idős emberek mentek életük utolsó éveire, hanem fiatalok, akik ott akartak élni, másrészt pedig a tanulás helyett földműveléssel akartak foglalkozni. A csoport tagjait Biluimnak is nevezték.
Az első alija korának ideológiája szerint a diaszpórában élő zsidók gondjainak legfőbb okozója, hogy felhagytak a fizikai munkával.
Második alija
A 20. század elején újból pogromok voltak Oroszországban. 1903-ban a kisinyovi parasztokat egy vérváddal heccelték a zsidók ellen. Az orosz–japán háborúban elszenvedett vereség és az 1905-ös orosz forradalom kapcsán újból zavargások voltak. A pogromok újabb kivándorlási hullámot gerjesztettek az oroszországi zsidók között. (Wikipédia)
A kibuc olyan utópia, amely kivételképpen sikeresnek bizonyult – mondta valamikor Martin Buber, a híres zsidó filozófus. A siker mind a mai napig tart, bár maga az intézmény az idők folyamán annyira megváltozott, hogy egyesek már felteszik a kérdést: kibuc-e még a kibuc?
A kibuc héber szó, egyszerűen összegyűjtést jelent. Ez esetben a diaszpórában élő zsidók Izrael országában, az egykori Palesztinában történő összegyűjtését, ami már régóta a cionista mozgalom legfőbb célja. Ebből alakult ki a szó később ismertté vált jelentése, vagyis egyfajta, főként mezőgazdasági munkát végző önkéntes társulás. Hiszen a Palesztinában való megtelepüléshez akkoriban leginkább ilyen munkára volt szükség.
A kibuc mozgalom fő hajtóereje mindazonáltal a cionista ősapák azon törekvése volt, hogy a zsidók ne csak hagyományos foglalkozásaikat – a kereskedelmet, a szellemi-vállalkozói munkát – műveljék, hanem magát a földet is – az akkori Palesztina földjét, így nyomatékosítva arra irányuló igényüket.
Az első kibucok a múlt század tízes éveiben alakultak meg, s ezeknek a gazdaságin túl védelmi-katonai rendeltetésük is volt, lévén hogy ellenséges arab környezetben működtek. De nem csak a föld „belakásáról” volt szó, hanem egy új embertípus, illetve az emberek közti új viszony kialakításáról is. A mozgalom ugyanis eredendően baloldali, utópista-szocialista jellegű volt. Ennek megfelelően a kibuc tagjai egyenlő joggal szóltak bele a közösségüket érintő minden kérdésbe. Magántulajdon nem volt, a megtermelt jövedelmekből egyenlő arányban részesedtek, állandó vezető réteg pedig nem alakult ki, mivel a munkák és a tisztségek elosztásánál a rotáció elve érvényesült. No meg a „mindenkinek a képességei szerint, mindenkinek a szükségletei szerint” marxi elve. (Idősebb olvasóink még emlékezhetnek rá a tudományos szocializmus órákról.) Megvalósult a nők teljes egyenjogúságának feminista álma is, hiszen az anyákat nem vonta el a gyereknevelés a közösségi feladatoktól. A gyerekek ugyanis nem a szüleikkel éltek, hanem az úgynevezett gyerekházakban, ahol nevelőnők vigyáztak rájuk. A tagok közös étkezőkben ettek – mindenki ugyanazt.
A mai zöld mozgalmak eredeti „bázisdemokratikus” elképzelései legtökéletesebben éppen a kibucokban váltak valóra, ahogy a kommunizmus egykori utópisztikus törekvései is, mégpedig diktatúra, nómenklatúra és Gulág nélkül. Vagyis történelmileg páratlanul pozitív formációról volt szó. És többnyire mégsem tudott megmaradni. Jobban mondva megmaradt, de nem eredeti formájában.
Ma Izrael 274 kibucában körülbelül 150 ezer ember él, vagyis a tízmillió felé közelítő izraeli összlakosság alig több mint másfél százaléka. És ők is a korábbiaktól igen csak eltérő elvek szerint. Az évtizedek folyamán a legtöbb kibucban ugyanis megszűnt az egyenlősdi. A közösségen belül újra szerepe lett a pénznek – a tagok előbb zsebpénzt, később fizetést kaptak, mégpedig nem mindenki ugyanannyit, hanem beosztástól, teljesítménytől függően. Megjelent az egyéni tulajdon, a szolgáltatásokért pedig fizetni kell. A vezetőséget természetesen választják, de nincs rendszeres rotáció. A gyerekházak óvodákká alakultak át, vagyis a gyerekeket nagyobbrészt már a szülők nevelik. A közösség üzleti alapon működik és többnyire már nem a mezőgazdaságból, hanem iparból, szolgáltatásokból él. Ez a helyzet a kibucok mintegy háromnegyedében, amiért is sokan felteszik a kérdést: kibucnak tekinthető-e még ez a formáció?
A fennmaradó kevesebb, mint egynegyedben még azonosak a bérek, nagyobb a szociális összetartás és az alapvető szolgáltatásokat is együtt biztosítják. De már ezek a kibucok sem a régiek, az ő esetükben is csökken a közösségi szellem és terjed az individualizmus.
Vajon mi okozta, mi kényszerítette ki ezeket a változásokat? A szakírók az okok között említik, hogy az évek során sok fiatal költözött el a kibucokból, mert megelégelte a biztos megélhetést nyújtó, ám egyhangú életet és nagyobb, változatosabb lehetőségekre vágyott. És a közösségek anyagi helyzete is változott. Korábban a kibuc a baloldali cionista eszmények megtestesülésének, afféle szent nemzeti intézménynek számított, s ezért a hetvenes évekig folyamatosan hatalmon lévő Munkapárttól állandó szubvenciókban részesült. Ez a lakosság többi, hátrányosabb helyzetű részéből, s különösen a kibuc mozgalomban kevésbé képviselt keleti zsidókból elégedetlenséget váltott ki.
A hetvenes évek második felében hatalomra jutó jobboldal ezért megkurtította a szubvenciókat, s így a kibucok, melyeket a nyolcvanas években elszabadult infláció is sújtott, nehéz helyzetbe kerültek. Hitelt kellett felvenniük, melyet csak áldozatok árán tudtak visszafizetni. Ekkor kezdtek tömegesen az ipari-szolgáltatói tevékenységek felé fordulni. Ezek pedig – a maguk üzletorientált jellegük miatt – szintén hozzájárultak a kibucok belső életének megváltozásához.
Ha azonban az átalakulások végső okát keressük, akkor óhatatlanul eljutunk a legfontosabbhoz: magához az emberi természethez. Azok a kibuctagok, akik kimagasló módon járultak hozzá közösségük boldogulásához, nehezen viselték el, hogy ugyanannyi javadalmazásban részesülnek, mint rosszabbul teljesítő társaik, s hogy a tagok egyenjogúsága miatt előrejutási, „kiugrási” lehetőségeik korlátozottak. E sorok írója egyszer találkozott egy magyar származású öreg kibuctaggal, aki így fakadt ki:
„Én a belemet is kidolgoztam és mégis csak annyit kaptam, mint egy másik fickó, aki csak a lábát lógatta, és amit megcsinált, az sem ért semmit.”
Az elégedetlenkedők ezért inkább elvándoroltak a városokba, a magángazdaságba. Vagy a politikában és a hadseregben találtak maguknak lehetőségeket. (Izrael politikai-katonai vezetői között aránytalanul nagy számban találhatunk egykori kibuctagokat.)
Ezzel akár be is fejezhetnénk a történetet, de nem tehetjük. Mert ha lassan is, de elkezdődött egy, az előzővel éppen ellentétes folyamat. Ha csekély számban is, de az izraeliek kezdenek visszaszállingózni a kibucokba, köztük abba a néhány kevésbe is, amelyik megőrizte eredeti bázisdemokratikus jellegét. Azok a nagyvárosi izraeliek ugyanis, akiknek elegük lett a modern piacgazdaság állandó pénzhajszájából és hektikus mindennapjaiból, éppen ezekben a közösségekben találják meg az alternatívát, vagyis egy nyugodtabb, az élet valóban fontos dolgaira összpontosító létezési módot. A kibucok története még messze nem ért véget.
A Snat (Shnat) programja és kapcsolata a hagsamával
A Snát program egy intenzív, több hónapos oktatási és vezetői program Izraelben. Évente nagyjából negyven résztvevővel indul, akiknek az életét megváltoztató élményben van részük. Hazatérve a zsidó közösség vezetői lesznek. A Snát jelentős és központi szerepet játszik a zsidó ifjúsági mozgalomban. A program minden komponense úgy épül fel, hogy a résztvevők számára lehetőséget ad, hogy oktassák, megkérdőjelezzék és próbára tegyék magukat, miközben megélik, megtapasztalják és kifejezik a mozgalmi értékeket és ideológiát.
A program egyedülálló aspektusa a csoportos élményre helyezett hangsúly. A résztvevőket kis csoportokba (kvucákba) sorolják, megosztják társaikkal mindennapi életüket, és sok személyes élményüket. A kvucák révén ösztönzik az egyént, hogy vállaljon felelősséget magáért és másokért. Minden kvuca megvitatja azokat az értékeket és eszközöket, amelyek segítenek nekik együtt élni és dolgozni, valamint hogy létrehozzák saját kultúrájukat és normáikat. Ily módon érvényesíthetik egyéni és kollektív kreativitásukat és identitásukat.
Az intenzív csoportos élmények hatására a résztvevők tartalmas és szoros, évekig tartó kapcsolatokat alakítanak ki egymással. A Snát résztvevői megismerkednek Izraellel, felfedezik, megtapasztalják és megértik a szocialista-cionizmust.
A Somer (Hasomer Hacair) zsidó, szocialista-cionista ifjúsági mozgalom, amely azért létezik, hogy felelősséget vállaljon a zsidó népért, az izraeli társadalomért és a világért. Elképzelése (víziója) egy ideális társadalomról a társadalom kritikáján és e kritikák végrehajtásának módszerén alapul. Ideológiája leegyszerűsítve két részre oszlik: cselekvésekre és értékekre. A tettek azok a módok, amelyekkel felépítjük elképzelt társadalmunkat, az értékek jelentik tetteinek alapjait és irányító erejét.
A hágsámá az összes mozgalmi cél személyes beteljesülésének (mimus acmi) folyamata. (A mimus acmi, vagyis az önmegvalósítás a személyes elégedettségről, boldogságról és a fizikai, intellektuális és szellemi virágzáshoz való jogról szól.)
A hágsámá nem egy elérrendő cél, hanem egy folyamatos folyamat.. Ebben azok vesznek részt, akik önként vállalva élik a mozgalom értékrendje szerint az életüket, és azon dolgoznak, hogy ezen értékek szerint alakítsák át a világot.
1. A Somer víziója és missziója • 1.2.A Somer három alappillére • 2. Judaizmus • 2.2.Humanista judaizmus • 3. A cionizmus születése és gyakorlata • 4. A szocialista gondolat • 4.2. A Hasomer Hacair szocialista ideológiája • 5. A Somer tízparancsolata • 6. Hágsámá • 7. A Somer történelme 1913-tól 1948-ig • 8. A Somer szerepe a vészkorszak alatt • 9. A Somer története 1989 után • 10. A Somer szerepe ma • 11. A Somer mozgalom szimbólumai • 11.2.Kitűzők, jelvények és zászlók • 12. Hulca – az összetartozás jelképe • 13. Mifkad – a közösség együttléte • 14. Személyes példamutatás (Dugma isit) • 15. A nem formális és informális oktatás és tanulás ideológiája • 15.2. Someres pedagógia • 15.3. A Hasomer Hacair mozgalom oktatási útmutatója • 16. A kibuc mozgalom és a Shnat • 17. Cserkészet, hagyomány, Somer • 18. Tikun Adam, Tikun Olam • 19. A Somer világszervezet felépítése és szemináriumai • 20. Rítusok – A Somer rítusai • 21. Dalok, mondókák a Somerben • 22. Someres terek • 23. Mentális egészség jó közérzet, önismeret és feminizmus • 24. Ifjúsági önrendelkezés