1. A Somer víziója és missziója • 1.2.A Somer három alappillére • 2. Judaizmus • 2.2.Humanista judaizmus • 3. A cionizmus születése és gyakorlata • 4. A szocialista gondolat • 4.2. A Hasomer Hacair szocialista ideológiája • 5. A Somer tízparancsolata • 6. Hágsámá • 7. A Somer történelme 1913-tól 1948-ig • 8. A Somer szerepe a vészkorszak alatt • 9. A Somer története 1989 után • 10. A Somer szerepe ma • 11. A Somer mozgalom szimbólumai • 11.2.Kitűzők, jelvények és zászlók • 12. Hulca – az összetartozás jelképe • 13. Mifkad – a közösség együttléte • 14. Személyes példamutatás (Dugma isit) • 15. A nem formális és informális oktatás és tanulás ideológiája • 15.2. Someres pedagógia • 15.3. A Hasomer Hacair mozgalom oktatási útmutatója • 16. A kibuc mozgalom és a Shnat • 17. Cserkészet, hagyomány, Somer • 18. Tikun Adam, Tikun Olam • 19. A Somer világszervezet felépítése és szemináriumai • 20. Rítusok – A Somer rítusai • 21. Dalok, mondókák a Somerben • 22. Someres terek • 23. Mentális egészség jó közérzet, önismeret és feminizmus • 24. Ifjúsági önrendelkezés

<< Vissza a borítóra

Írta: Fehérvári András

A Somer szocializmusképe

A Hasomer Hacair által vallott szocializmus azon a meggyőződésen alapul, hogy az emberek szabad, kreatív lények. Olyan társadalomban kell élniük, amely lehetővé teszi, hogy képességeiket maximálisan kibontakoztassák.

Ennek a szocializmusnak a központi értékei a társadalmi, gazdasági és politikai egyenlőség.

A kapitalizmus a termelés egyenlőtlen, kizsákmányoló és elidegenítő módját hozta létre, amelynek következménye a szegénység, a háború, a tudatlanság, a környezet pusztítása és a szabadság hiánya. Ez a rendszer megakadályozza az embereket abban, hogy képességeiket maximálisan kibontakoztassák. 

Az általunk vallott szocializmus nemcsak az egyetlen alternatíva egy ilyen típusú társadalom számára, hanem teljes egészében új és forradalmi alternatíva is, amely önmagában megállja a helyét.

Együttműködő egyénekből és csoportokból álló világot képzelünk el, amelyben az emberi kapcsolatok tudatosak, szabadok, egyenlőségre törekvőek és ugyanakkor az egyén megőrzi individuum mivoltát.

A közösségekben az egyénnek és a közösségnek egyensúlyban kell lennie, valójában a közösség szabadítja fel az egyént.

Egy olyan társadalomban hiszünk, ahol a társadalom (a nép) birtokában van a képességnek, hogy irányítsa az életét, szabadon és kreatívan dolgozzon, és részt vegyen az egyenlőségen alapuló, demokratikus társadalom működésében.

A szocializmus eszköz ahhoz az életformához, amelyben az emberek valóban emberi életet élhetnek.

A Hasomer Hacair arra tanít, hogy tagjai legyenek önzetlen, felelősségteljes, kritikus és tevékeny közösségi lények.

A Hánihjainknak megtanítjuk, hogy éljenek a humanista szocializmus értékei szerint, a mozgalmon belül és kívül is, támogatva az emberekkel való igazságos bánásmódot.

Magunktól elvárjuk a társadalommal szembeni kritikus gondolkodást, nem félve attól, hogy szembe megyünk fősodorral, és attól sem, hogy kiálljunk véleményünk mellett.

A társadalmi felelősséget minden aspektusában éreznünk és gyakorolnunk kell. E cél elérése végett nagy hangsúlyt kap az oktatás más kultúrákról, a fogyasztásról és a túlfogyasztásról, akárcsak a világ- és nemzeti politika működéséről.

Ehhez az eszközeink: a közösségi tevékenységek (avoda kehilatit), az interaktív tapasztalatszerző oktatás, a csoportmunka, a szimbólumok (hulca, kupa, magic box), a kvucákba (munka- és vagyonközösség) szerveződés, a Hánihok nevelése.

 

Privliégium

Az igazságos és boldog társadalom megteremtése talán nem lehetetlen, de az odáig vezető út gyötrelmes. Az első lépés mindig a helyzetfelmérés és ezzel párhuzamosan az önvizsgálat. A közösségi és személyes privilégiumok felismerése. A saját világunkat így helyezzük el a globális képben, hogy reálisan szemlélődhessünk. Privilégiumaink olyan előnyök az életben, melyek sokaknak nem adottak, és amelyeket gyakran nem tudatosan használunk. Mi olyan világot szeretnénk, ahol senkinek sem a privilégiumai határozzák meg az esélyét a sikerességre és boldogságra.

Hadd idézzek itt egy jó leírást Amerikából, ahol régebb óta foglalkoznak ezzel a témával:

https://uca.edu/training/files/2017/11/Privilege-What-Does-It-Mean-Handout.pdf

Privilégium = Kiváltság… Mit jelent?

• A szó eredete a latin privilegium, amely azt jelenti, valaki vagy egy csoport olyasmire jogosult, olyan előnyt élvez, amiből a többiek ki vannak zárva.
• Bármilyen jog, mentesség vagy előny, amelyet csak egy személy vagy csoport élvez, a többiek nem.
• Meg nem érdemelt előny, amivel egy domináns csoport rendelkezik a kizárt csoportokkal szemben.
• Olyan különleges jogok vagy előnyök élvezete, amelyhez a legtöbb ember nem jut hozzá.
• Lehetővé teszi, hogy egy személynek ne kelljen igazodnia a szokásos szabályokhoz vagy szankciókhoz; jogi mentesség.
• Meg nem érdemelt előnyök halmaza, amelyet egy adott csoportba tartozó személyeknek adnak.
• Egyeseknek, de nem mindenkinek megadott jog.
• Egy bizonyos előny, amely csak egy adott személy vagy csoport számára elérhető.
• Olyan előny, amely teljesen kívül esik a többség ellenőrzésén.
• Jellemzően azok számára nem látható, akik maguk kiváltságosak. A kiváltság hiánya, nem a jelenléte tudatosítja bennünk létezését.
• Kiváltságos helyzet áll fenn, amikor egy csoport valamilyen értéknek van birtokában, amit másoktól csak azért tagadnak meg, mert valamiféle csoporthoz tartoznak – nem pedig azért, mert tettek vagy elmulasztottak valamit.
• A privilégium lehetővé teszi egyes emberek számára, hogy bizonyos szinteken elfogadják, befogadják és elismerjék őket, és viszonylag széles komfortzónához jussanak.
• A privilégium személyes, interperszonális, kulturális és intézményi szinten jelenik meg, és előnyöket, kedvezményeket kínál a domináns csoportok tagjainak a célcsoportok tagjainak rovására. Az Egyesült Államokban a kiváltságokat azok kapják, akik egy vagy több ilyen társadalmi identitáscsoporthoz tartoznak: fehérek, munkaképesek, heteroszexuálisok, férfiak, keresztények, középosztálybeliek vagy vagyonosok, középkorúak és angolul beszélők.
• Hozzáférés jogokhoz vagy előnyökhöz, illetve azok élvezése egy bizonyos csoporthoz vagy identitáshoz kötött tagság révén. Ezekre az érintettek gyakran érdemtelenek. Ez eltér a más kontextusokban (szülők, munkaadók) alkalmazott kiváltságoktól.
• Ellenőrizd a kiváltságaidat! („Check your Privilege”) Ezt a kifejezést főleg a társadalmi igazságosság bloggerei használják emlékeztetésül, hogy a testük és az életük, amelybe születtek, sajátos kiváltságokkal jár, amelyek nem vonatkoznak minden vitára vagy helyzetre. Amikor valaki másnak a helyzetét mérlegeli, el kell ismernie saját meglévő kiváltságait, és azokat félre kell tennie, hogy jobban megértse a másik embert. Ez módot ad annak átgondolására, hogy a társadalmi státuszod milyen előnyökhöz juttatott – még akkor is, ha nem kérted vagy nem szerezted meg –, míg mások társadalmi státusza hátrányt jelenthetett számukra. Itt az ideje az elmélkedésnek és az önvizsgálatnak. Ideje komolyan átgondolni saját életedet és mások életét is.

Példák a különböző típusú kiváltságokra

• Faj vagyis rassz (a „norma” a fehér bőr, és a társadalom is így épül fel)
• Nem (férfi domináns szervezetek, minimális karrierlehetőségek, internalizált elnyomás – testtípus, megjelenés, szexuális erőszak)
• Társadalmi-gazdasági helyzet (pénzügyi stabilitás, hozzáférés az erőforrásokhoz és lehetőségekhez)
• Keresztény (a domináns vallás tagja az Egyesült Államokban)
• Heteroszexuális (házasodni és örökbe fogadni képes, akit mások nem tekintik deviánsnak)
• Munkaképes (a társadalomban való fizikai részvétel képessége)
• Állampolgárság (a származási országtól függő hozzáférés)
• Oktatás (hozzáférés a felsőoktatáshoz, a nyelv megértésének képessége és a kommunikációs csatornák azonosítása az oktatási lehetőségek eléréséhez)
• Jobbkezesek (az erőforrások saját perspektívájukhoz igazodva – olló, számítógép, konzervnyitó)
• Földrajzi elhelyezkedés (nyugati privilégium, hozzáférés az információkhoz/forrásokhoz, világfelfogás)
•  Angolul beszélő (azok számára biztosított ~, akik ezen a nyelven kommunikálnak)
• Születési sorrend (elsőszülöttek számára a hozzáférés/jogosultság [a lehetőségekhez] kedvezőbb, mint a következő gyermek[ek]é stb.)
• Életkor (a hozzáférés [a lehetőségekhez] kedvezőbb a „felnőttnek” tekintett személyeknek, illetve a „fiataloknak” minősített embereknek. Korlátozott a fenti hozzáférés az „idősnek” tekintett személyek számára is.)
• Testméret (olyan testalkattal kell születni, amelyet a domináns csoport pozitívnak értékel és szépnek tart, amint azt a média és a társadalmi normák stb. tükrözik)
• Társadalmi nem – identitás (a nemek olyan megjelenése, ami megfelel az elvárt nemi normáknak) Modern közművek (vízhez, áramhoz, egyéb közművekhez és erőforrásokhoz való hozzáférés)
• Családi szerkezet (olyan – többnyire láthatatlan – juttatások, amelyek jelzik, hogy az egyén stabil családból származik: két szülő, állandó lakóhely, családi támogatás és útmutatás, bátorítás stb.)

 

A „küzdelem” története

Az itt felsorolt fogalmak, személyek és történeti események fontos sarokpontjai a munkásmozgalomnak, az egyenlőségért vívott küzdelemnek – érdemes ismerni őket.

Dialektika – logikai, filozófiai megközelítésmód, amely a fogalmak szembeállításával elemez: a fejlődést az ellentétek egysége és harca eredményének tekinti. Már az ókori görög filozófusok is alkalmazták, igen nagy hatással volt a modern baloldali gondolkodásra.

Hegel (1770–1831) – a legnagyobb hatású filozófus, aki az újkori dialektikát magas szintre emelte. Egyszerűsítve: minden alaphelyzet (tézis) konfliktust hordoz magában (antitézis), ezek összeütközése valami új minőségben (szintézis) mutatkozik meg (ami részben hordja elődeinek elemeit), és ez egyben egy új folyamat tézise.

Marx (1818–1883) és Engels (1820–1895) – a hegeli dialektikát alkalmazva megfogalmazták, hogy a kapitalizmus mint rendszer, nem örök, konfliktusokat hordoz, és majd leváltja egy közös tulajdonon alapuló rendszer. Szerintük a történelem ilyen hegeli folyamatokon keresztül fejlődik. Nézeteiket a korai munkásmozgalom nagy rokonszenvvel fogadta.

Kommunista kiáltvány – Marx és Engels 1848-ban ebben a pártprogramban megfogalmazza nézeteit arról, hogy a kapitalizmus – belső ellentmondásai és a társadalmi osztályok közti kibékíthetetlen ellentétek következtében – hogyan fog elbukni. A legfejlettebb kapitalista rendszer széthullik, helyén létrejön a kommunizmus, ami segíti a másutt kirobbanó forradalmakat is.

Első Internacionálé – a baloldaliak első nemzetközi szövetsége (1864), először fogta össze a különböző antikapitalista (szocialista, kommunista, anarchista) csoportokat, pártkezdeményeket.

Párizsi Kommün (1871) – az első nagyszabású kísérlet a közösségi társadalom megteremtésére, bő 60 napig tartott. Igazi forradalmi labor volt, rengeteg előremutató és érdekes döntést hoztak, pl. nyolcórás munkaidő, a gyárak államosítása.

Második Internacionálé (1889) – nemzetközi szövetség, 20 ország 300 mozgalma képviseltette magát. Ekkorra két irányba halad a fejlődés, a forradalmi, illetve a reformer (evoluciós) szocializmus felé. Központi kérdése: lehetséges-e a kapitalizmus lépcsőzetes megváltoztatása, vagy csak forradalom útján.

Orosz forradalom – Nagy Októberi Szocialista Forradalom (1917. november 7.) A cári (monarchikus) Oroszországban előbb demokratikus (februári) forradalom megy végbe, ezt azonban októberben megdönti a kommunista forradalom, kiépítik a világ első hosszan működő proletárdiktatúráját.

Tanácsköztársaságok Európában – rövid életű forradalmak az első világháború után 1918-19-ben. Berlin, Budapest és fél Európa vörösbe öltözik, katonai erővel hamar leverik őket. A munkások sokáig nosztalgiával emlékeznek rá. Pl. a munkások gyerekei először látogathatták a Margit-szigetet.

Harmadik (kommunista) Internacionálé, Komintern (1919) – az orosz kommunista párt vezetésével jött létre, a világ kommunista pártjai számára. Ezzel a baloldal végképp és intézményesen ketté osztódott.

Spanyol polgárháború (1936) – A kapitalista és fasiszta diktátor, Franco ellen zajlott, a köztársaságiak oldalán nemzetközi, baloldali önkéntesekkel. A szocialisták vereségében közrejátszott a kommunista, szocialista és anarchista csapatok néha egymás ellen is zajló heves és véres küzdelme. (lásd Picasso: Guernica című festménye) 

Szocialista blokk – a második világháborút követően a Szovjetunió érdekszférájában minden országban kommunista diktatúrák kerültek hatalomra, és a rendszerváltásig uralkodtak is. Ezek az országok a történelem folyamán először sikeresen teremtették meg széles rétegek számára a belső, felfelé irányuló mobilitást, elérték a teljes foglalkoztatást, eközben rejtve vagy nyíltan emberiség elleni bűnöket követtek el.

Szociális piacgazdaság mint a szocializmus/kommunizmus alternatívája. A huszadik század elején kezdődő folyamat során a világ legfejlettebb gazdaságú (kapitalista) országaiban a munkások helyzetének fokozatos javításával, az egyetemes választójogok bevezetésével, a szociális intézményrendszerek kialakításával elérték, hogy a dolgozó osztályok (akkor elsősorban: munkások és parasztok) letegyenek a forradalmi igényekről. A huszadik század végére Nyugat-Európa összes állama ilyen berendezkedésű.

Fogalmi ismeretek – avagy a jó definíció fél siker

A kommunizmus és a szocializmus közötti különbség nem egyértelmű. Mindkét cél (!) gyökere az ipari forradalom alatti tiltakozások a munkásosztály kizsákmányolása ellen. A két kifejezést gyakran felcserélhető módon használják, de gazdasági és politikai elméletként nem azonosak.

Míg gazdasági és szociálpolitikáik eltérőek, számos modern országot – amelyek ideológiailag szemben állnak a kapitalizmussal – tekintenek kommunistának vagy szocialistának. A kortárs politikai viták megértése érdekében fontos ismerni a kommunizmus és a szocializmus közötti hasonlóságokat és különbségeket.

Főbb hasonlóságok

A kommunizmus és a szocializmus (mint elérendő cél) egyaránt az ipari forradalom alatt fogalmazódott meg a munkavállalóknak a gazdag tőkés vállalkozók által történő kizsákmányolása ellen. Mindkét koncepció feltételezi, hogy ne magántulajdonban lévő vállalkozások állítsák elő az árukat vagy kínálják a szolgáltatásokat, hanem az állam által ellenőrzött intézmények vagy kollektív szervezetek. Ezenkívül elsősorban a központi kormányzat legyen felelős a gazdasági tervezés minden aspektusáért, beleértve a kereslet és kínálat kérdéseit is.

Főbb különbségek

A kommunizmusban mindenki képességei szerint termel (vagy szolgáltat), és mindenki igényei szerint részesül a javakból (vagy szolgáltatásokból), tehát az állam gondoskodik élelmiszerről, ruházatról, lakhatásról stb. A szocializmus azon a feltevésen alapul, hogy a gazdasághoz való egyéni hozzájárulás szintje alapján kompenzálják az embereket. Vagyis a szocializmus jutalmazza az egyén erőfeszítéseit és innovációját.

Kommunizmus kontra szocializmus

Mind a kommunizmusban, mind a szocializmusban az emberek birtokolják a gazdasági termelés tényezőit. A különbség: a kommunizmusban a legtöbb tőke (pénzeszköz) és gazdasági erőforrás az állam (nem pedig az egyes állampolgár) tulajdonában van és ellenőrzése alatt áll; a szocializmusban minden polgár részesedik a gazdasági erőforrásokból, amelyet egy demokratikusan megválasztott kormány oszt ki. Ezt a különbséget és másokat a következő táblázat vázolja fel.

Szocializmus-kommunizmus témában a következő cikk szolgáltat hasznos információt:

https://www.greelane.com/hu/hum%c3%a1n-t%c3%a1rgyak/issues/difference-between-communism-and-socialism-195448/ 

Kommunizmus kontra szocializmus
Tulajdonság	Kommunizmus	Szocializmus
Alapfilozófia	Mindenki a képességei szerint teljesít, mindenki a szükségletei szerint részesül.	Mindenki a képességei szerint teljesít, mindenki a hozzájárulása szerint részesül.
A gazdaságot tervezi	Központi kormány	Központi kormány
A gazdasági erőforrások tulajdonjoga	Minden gazdasági erőforrás állami tulajdonban van és a kormány ellenőrzése alatt áll. Az egyének nem rendelkeznek személyes vagyontárgyakkal.	Az egyének személyes vagyonnal rendelkeznek, de az összes ipari és termelési kapacitást közösen egy demokratikusan megválasztott kormány birtokolja és kezeli.
A gazdasági termelés megoszlása	A termelés minden alapvető emberi szükséglet kielégítésére szolgál, és az emberek ingyenesen jutnak hozzá.	A termelés célja az egyéni és társadalmi igények kielégítése, és a termelt javak az egyén képességeinek és hozzájárulásának megfelelően oszlanak meg.
Osztály- különbségek	Az osztályok megszűnnek. Nem fordulhat elő, hogy bárki is többet keressen a többi munkavállalónál.	Osztályok léteznek, de a különbségek csökkennek. Lehetséges, hogy egyesek többet keresnek másoknál.
Vallás	A vallás gyakorlatilag megszűnik.	A vallásgyakorlás szabad.

 

Mi a kapitalizmus?

A kapitalizmus vagy piacgazdaság lényegét számtalan különböző módon fogalmazták meg az elmúlt évszázadok során. Jelentése nagyon leegyszerűsítve így foglalható össze:

A kapitalizmus olyan gazdasági rendszer, ahol a termelőeszközök – minden, ami jövedelmet termel: a föld, gyárak, szállítóeszközök stb. – túlnyomó többsége magántulajdonban van. A magánvállalkozások és cégek a szabad piacon versenyeznek egymással. A megtermelt javak és szolgáltatások eloszlásáról a szabadpiaci viszonyok döntenek.

A kapitalista gazdasági rendszer alapeleme a tőke (angolul: capital). A tőke az a pénz vagy tudás, amit egy vállalkozás azért fektet be, hogy hasznot termeljen.

A kapitalizmus eredeti értelmében gazdasági rendszer, de nem lehet elválasztani a tőkés termelést lehetővé tevő társadalmi és politikai keretektől. A kapitalizmus „szelleme” a személyi jogok, a szabadság és az emberi természet egy markáns elképzelésében gyökerezik. A klasszikus szabadpiac párti elképzelés szerint az egyén alapvetően jó, és a szabadon kibontakoztatható egyéni önérdek hasznot hajt, jólétet termel az egész társadalom számára.

A kapitalizmus kritikusai, például Marx szerint azonban a korlátozás nélküli önérdek végül mindig kizsákmányoláshoz vezet, az erősek uralmához, ahol a tőke és a termelőeszközök tulajdona is csupán egy szűk réteg kezében összpontosul. Ez a szűk, gazdag réteg a szegény tömegek munkaerejét végletekig kihasználva őrzi meg saját vezető szerepét a kapitalista gazdaságban.

A kapitalizmus ellenzői szerint a rendszer alapvető jellemvonása a társadalmi egyenlőtlenség és igazságtalanság.

A szegények és gazdagok között folyamatosan szélesedő szakadék elégedetlenséghez és társadalmi feszültségekhez vezet. A haszon logikájának alávetett emberi élet kiüresedik – marxi megfogalmazással „elidegenedik” –, csupán egy bármikor lecserélhető alkatrésszé lesz a tőke folyamatos újratermelődésének folyamatában.

A szabad piac hívei ezzel szemben hangsúlyozzák, hogy a kapitalizmus alapvetően erkölcsösebb bármilyen más, korábbi gazdasági rendszernél. Hiszen, míg például a feudalizmusban a földesúr magánhadserege segítségével veszi el a parasztoktól a szerinte neki járó javakat, a kapitalizmus a szabad, erőszaktól mentes gazdasági interakción alapul.

Gyakori érv a kapitalizmus mellett az is, hogy a történelemben korábban sosem látott jólétet hozott az emberiségre, noha a szegények és gazdagok közti különbségek néhol elképesztőek, és az emberi jogok tiszteletben tartása sem automatikus a kapitalista társadalmakban.

Mi a szociáldemokrácia?

A demokratikus szocializmus gazdasági, társadalmi és politikai ideológia, amely szerint mind a társadalmat, mind a gazdaságot demokratikusan kell irányítani, de a termelt javakat nem az egyéni jólét növelésére kell fordítani, mint a kapitalizmusban, hanem valamennyi ember szükségleteinek kielégítésére. A demokratikus szocialisták nem a Marx által felvázolt forradalmi megoldást támogatják, hanem a társadalomnak a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetét, az egyén részvételén alapuló demokratikus folyamatokon keresztül. Az általánosan használt szolgáltatásokról – például lakhatás, közüzemi szolgáltatások, tömegközlekedés, oktatás, egészségügy – az állam (szervei) gondoskodnak, míg a fogyasztási cikkeket egy szabad (kapitalista) piacon jelennek meg. 

A 20. század második felében megjelent a szocialista demokrácia mérsékeltebb változata, amely a gazdasági termelés minden eszközének szocialista és kapitalista irányítású keverékét szorgalmazza, kiegészítve kiterjedt szociális jóléti programokkal, amelyek segítenek az emberek alapvető szükségleteinek kielégítésében.

Mi a zöld szocializmus?

A környezeti mozgalom és az éghajlatváltozásról folytatott vita közelmúltbeli oldalhajtásaként a zöld szocializmus vagy „ökoszocializmus” gazdasági hangsúlyt fektet a természeti erőforrások fenntartására és hasznosítására. Ez nagyrészt a legnagyobb, leginkább energiafogyasztó vállalatok kormányzati tulajdonában van. A „zöld” erőforrások, mint például a megújuló energia, a tömegközlekedés és a helyi eredetű élelmiszerek használata hangsúlyos vagy kötelező. A gazdasági termelés az emberek alapvető szükségleteinek kielégítésére összpontosít, nem pedig a szükségtelen, pazarló fogyasztási cikkekre. A zöld szocializmus gyakran garantálja a minimáljövedelmet minden állampolgár számára, foglalkoztatási státuszuktól függetlenül.

Eltérő érdekek – avagy hogyan lesz itt egyenlőség?

A demokrácia és a demokratikus szocializmus arra a gondolatra alapul, hogy az emberek különféle érdekei összeegyeztethetőek, és megteremthető az olyan társadalom, ahol mindenki boldogan élhet.

Korábban ezt a szabadság, egyenlőség, testvériség fogalmi hármasával írták le, de ma az egyenlőség fogalmát újra kell definiálni.

Különbséget kell tennünk az (esély)egyenlőség (equality) és az egyenjogúság (equity) között. E szerint az esélyegyenlőség elsősorban azt jelenti: egyenlő hozzáférés mindenki számára azonos módon (más szóval egyenlő bánásmód). Így lehet megelőzni, hogy embercsoportok kirekesztődjenek a különböző lehetőségekhez való hozzáférésből. Az egyenlő esélyek biztosítása ezen is túlmutat. Azt mondja ki, hogy a valódi esélyegyenlőség létrejöttéhez olyan feltételek megteremtése szükséges, melyek nemcsak látszatra, hanem eszközökkel támogatottan segítik a hozzáférést. Vagyis tenni kell azért, hogy mindenkinek valóban lehetősége legyen részesülni a felkínált javakból.

Az egyenjogúság fogalma helyett újabban a méltányosság (equity) került be – elsősorban a pedagógiai – diskurzusba. A nemzetközi szakirodalom ebbe a fogalomba sorolja mindazokat a tevékenységeket, melyek valódi hozzáférést kínálnak valamennyi társadalmi réteg számára (többek között az oktatásban is).

Fontos tudni, hogy az esélyegyenlőség (equality) elsősorban csak olyan strukturális kereteket jelent, amelyek mindenki számára fizikai hozzáférést tesznek lehetővé – többek között – a közoktatás szolgáltatásaihoz is. Ez a hozzáférés – az európai országokhoz hasonlóan nálunk is – jogilag is szabályozott: ezt célozza az egyenlő bánásmódról szóló törvény. A közoktatás szempontjából ez azt jelenti, hogy azok a társadalmi mechanizmusok, melyek a hozzáférést korlátozzák, a lehető legkisebb mértékben érvényesüljenek. Elsősorban a rejtett szelekciós mechanizmusok és a direkt szegregáció az, amivel szemben lépéseket tehet az oktatáspolitika, amely az integrációt (együttnevelést) támogatja. Az integráció esélyegyenlőségi szempontból azt jelenti, hogy a különböző személyeknek és csoportoknak lehetősége van hozzáférni – másokkal közös térben, másokkal azonos módon és arányban – információkhoz, tevékenységekhez, szolgáltatásokhoz eszközökhöz stb.

A következő idézett cikk noha nehéz olvasmány, nagyon fontos gondolatokat tartalmaz:

http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/inkluzio_a_felsooktatasban/eslyegyenlsg__mltnyossg.html 

Az iskola a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésének legitim eszköze, mely a családok által birtokolt és az iskola által előnyben részesített tőkefajták (pénz és szimbolikus: kulturális, kapcsolati tőke) befektetésével történik. Vagyis a különböző társadalmi helyzetű családok iskolához való viszonya mint kulturális tőke határozza meg a pénz és a szimbolikus tőkék befektetésének mértékét. Amennyiben a család érték- és normarendszerében erőteljes a hosszabb iskoláztatás igénye, akkor képes és hajlandó a folyamatos befektetésekre. Ez megjelenik már az iskolaválasztáskor, de végigkíséri az adott iskolafokot olyan módon, hogy a gyermek iskolai előmenetelét folyamatosan nyomon követi, és kiegészítő oktatási szolgáltatásokat vesz igénybe az iskolarendszeren belül és mellett. 

Amennyiben a család kulturális tőkéjében az iskoláztatás nem kiemelt szempont, ezek a beruházások elmaradhatnak. Ez azt jelentheti, hogy a család nem él az iskolaválasztás és oktatási szolgáltatások széles körével, és gyermekét elsősorban a munkaerőpiacra készíti fel. 

A demokratikus társadalmakban megjelenik az iskoláztatáshoz való egyenlő hozzáférés (esélyegyenlőség), azonban látens módon a család kulturális tőkéje dönti el, hogy valaki tud-e ezzel a lehetőséggel élni. Az esélyegyenlőség az oktatási rendszerbe való belépés és előrehaladás lehetőségét jelenti, azonban a nagyobb kulturális tőkével induló családok egyre nagyobb előnyökre tesznek szert befektetéseik révén. Ez azt eredményezi, hogy azok a gyermekek, akiknek családja nem rendelkezik az iskola által előnyben részesített tőkékkel, vagy nem erre áldoznak tőkéjükből, fokozatosan kilépnek az oktatásból. 

A társadalmi közvélekedésben ez a mechanizmus úgy jelenik meg, hogy az iskoláztatás lehetősége mindenki előtt nyitott („esélyegyenlőség van”), de vannak olyan családok, amelyek nem élnek ezzel. Vagyis az egyenlőtlenségi rendszer újratermelődésének mechanizmusa segíti a társadalmi pozíciók átörökítését, és egyben a felelősséget áthárítja arra a csoportra, amelyik nem tudja kihasználni a mobilitásnak az iskolázottságból adódó csatornáit.

Egy megvalósítás tanulságai – a kibuc

Ez a százéves kísérlet nagyon sok tanulsággal járt. Főleg az alapító generációk idejében a lelkes és motivált, elkötelezett tagok csodálatos közösségeket hoztak létre, ahol megvalósult egyenlőség, testvériesség és szabadság.

Noha a kibucok az első pillanattól anyagi támogatásra szorultak, ez elsősorban nem gazdasági, hanem társadalmi kísérlet volt. Arról nem is beszélve, hogy nélkülük Izrael mezőgazdasága, általánosan véve a gazdasága, a bevándorlók befogadása, és kritikus pillanatokban az ország biztonsága sem volt elképzelhető. A kibucok történelmi hozzájárulása óriási jelentőségű volt Izrael megalakításához. 

Társadalmi-gazdasági fontosságuk a következő generációk felnövekedésével jelentéktelenné vált, fennmaradása érdekében a legtöbb kibuc átalakult. Közülük jó néhány fizikai munkásokat alkalmazó ipari létesítménnyé, mások szórakoztató intézménnyé váltak, bevezették a pénz használatát, leállítottak fontos programokat (pl. gyerekház). Ma kevés kibuc viszi tovább az alapítók eredeti elképzeléseit, és a fennmaradásukért küzdenek. Egyre kevésbé vonzza a fiatalokat, a kibucokat az elvándorlás, elöregedés fenyegeti.

A teljesebb kép kedvéért mindenképpen érdemes, de még inkább szükséges valakivel beszélgetni, aki kibucban született és nevelkedett.

1. A Somer víziója és missziója • 1.2.A Somer három alappillére • 2. Judaizmus • 2.2.Humanista judaizmus • 3. A cionizmus születése és gyakorlata • 4. A szocialista gondolat • 4.2. A Hasomer Hacair szocialista ideológiája • 5. A Somer tízparancsolata • 6. Hágsámá • 7. A Somer történelme 1913-tól 1948-ig • 8. A Somer szerepe a vészkorszak alatt • 9. A Somer története 1989 után • 10. A Somer szerepe ma • 11. A Somer mozgalom szimbólumai • 11.2.Kitűzők, jelvények és zászlók • 12. Hulca – az összetartozás jelképe • 13. Mifkad – a közösség együttléte • 14. Személyes példamutatás (Dugma isit) • 15. A nem formális és informális oktatás és tanulás ideológiája • 15.2. Someres pedagógia • 15.3. A Hasomer Hacair mozgalom oktatási útmutatója • 16. A kibuc mozgalom és a Shnat • 17. Cserkészet, hagyomány, Somer • 18. Tikun Adam, Tikun Olam • 19. A Somer világszervezet felépítése és szemináriumai • 20. Rítusok – A Somer rítusai • 21. Dalok, mondókák a Somerben • 22. Someres terek • 23. Mentális egészség jó közérzet, önismeret és feminizmus • 24. Ifjúsági önrendelkezés

<< Vissza a borítóra