1. A Somer víziója és missziója • 1.2.A Somer három alappillére • 2. Judaizmus • 2.2.Humanista judaizmus • 3. A cionizmus születése és gyakorlata • 4. A szocialista gondolat • 4.2. A Hasomer Hacair szocialista ideológiája • 5. A Somer tízparancsolata • 6. Hágsámá • 7. A Somer történelme 1913-tól 1948-ig • 8. A Somer szerepe a vészkorszak alatt • 9. A Somer története 1989 után • 10. A Somer szerepe ma • 11. A Somer mozgalom szimbólumai • 11.2.Kitűzők, jelvények és zászlók • 12. Hulca – az összetartozás jelképe • 13. Mifkad – a közösség együttléte • 14. Személyes példamutatás (Dugma isit) • 15. A nem formális és informális oktatás és tanulás ideológiája • 15.2. Someres pedagógia • 15.3. A Hasomer Hacair mozgalom oktatási útmutatója • 16. A kibuc mozgalom és a Shnat • 17. Cserkészet, hagyomány, Somer • 18. Tikun Adam, Tikun Olam • 19. A Somer világszervezet felépítése és szemináriumai • 20. Rítusok – A Somer rítusai • 21. Dalok, mondókák a Somerben • 22. Someres terek • 23. Mentális egészség jó közérzet, önismeret és feminizmus • 24. Ifjúsági önrendelkezés
Írta: Dombi Gábor
A Hasomer Hacair a cionista ellenállásban
„Minden cselekedet (vagy nemcselekvés, a felszólítások, intézkedések megtagadása) ellenállás, amennyiben lehetetleníti, gátolja, keresztezi a náci tervek végrehajtását. Még akkor is, ha közvetlenül nem szolgálja az üldözöttek társadalmi kohézióját, legfeljebb egy kis csoport, egy család vagy akár egy ember méltóságát segít átmenteni jobb időkre.”1
A magyar zsidóság feje fölé gyülekező felhők a cionista mozgalmak számára 1943-ban már egyértelműek voltak. A zsidóság vezetői, a zsidó közösségek aktivistái ekkor már pontosan tudták, mi történt a lengyel gettókban, hogyan zajlott 1942-ben a szlovák zsidók deportálása, a koncentrációs táborokról szóló elhihetetlen híreket hitelesítést kaptak 1944-ben az ún. Auschwitz-jegyzőkönyvvel. A Lengyelországból, majd Szlovákiából érkező menekültek beszámolóinak főleg a cionista szervezetek adtak hitelt, hiszen saját szervezeteik tagjai érkeztek hozzájuk. Ekkor Magyarországon mintegy 15 ezerre volt tehető a külföldi zsidó menekültek száma. A menekültek rejtekhelyhez, új személyazonossághoz jutottak – a szlovákiai menekülteket a someres Pil Mose és Herbst Imre (Mimis) segítette –, s még egy darabig élvezhették a magyarországi viszonylagos jólétet és biztonságot; a hazai cionisták pedig információhoz, tapasztalathoz, felfokozott aktivitáshoz és speciális kiképzéshez, felkészítéshez jutottak, bár a külföldi tapasztalatok nem mindig hasznosultak megfelelően, illetve olykor kifejezetten kontraproduktívak voltak.
„Bár nagy felvilágosító kampányok nem voltak, szűkebb környezetüket azért felvilágosították a cionista fiatalok. Weiner Zoltánné szerint: az „1942–44-es években jöttek át Szlovákiából hozzánk a Somer (cionista) fiúk. Ez alatt a két év alatt tudtuk meg, hogy mi történik a nagyvilágban (például Auschwitzban). Ez idő alatt igyekeztek a Somer fiúk felkészíteni minket arra, hogy a németek hozzánk is bejöhetnek.”
Már 1943-ban érkeztek figyelmeztetések Magyarország megszállásáról; itt tárgyalt a cionista vezetőkkel a Krakkóból érkezett Oskar Schindler; s megkezdődött a felkészülés a megszállásra és az ellenállásra. 1943 decemberében például Balatonbogláron fegyveres kiképzést tartott a Hanoár Hacioni. Az utolsó figyelmeztetések 1944 februárjában futottak be Budapestre, s ennek nyomán védelmi bizottság alakult. A felkészülést legaktívabban a Somer folytatta: tagjait hamis papírokkal készítette fel az illegalitásra („arizálás”). Ez biztosította a szervezet fennmaradását, a tagok túlélését, biztonságát.
A magyarországi zsidóságot megosztottságban érte az 1944. március 19-i német megszállás, s a helyzeten az sem változtatott, hogy a németek elrendelték a Magyar Zsidók Központi Tanácsának felállítását, amely a (zsidóellenes) törvényesség őre és a hivatalos parancsok továbbítója volt, s vajmi keveset tett (tehetett volna?) a vidéki zsidóság megmentéséért.
A magyarországi cionista szervezetek közül a Hasomer Hacair szlovákiai tapasztalatok alapján a „védelem és mentés” utat választotta. Budapesten ekkor mintegy 300 tagja volt a szervezetnek. Az idősebbek hiánya rányomta bélyegét a cionista szervezetekre, hiszen felnőtt tagjaikat munkaszolgálatra vagy – a külföldi zsidók mentése miatt – a garanyi és ricsei büntetőtáborba vitték. A német bevonulás után minden szervezet illegalitásba vonult, így a Somer is, de a szervezet már megszerezte a hamis papírok előállításának rutinját. A német megszállás előtt a Somer magyarországi tagjai a fiatalok, a tagság nevelésével, a külhoniak a fővárosban bujkálók segítésével és továbbutaztatásával foglalkoztak.
A cionista szervezetek végül néhány mentőakcióra koncentrálták erőforrásaikat:
Átszöktetés a határokon. A „kirándulás”
A „kirándulásnak” (tijul) nevezett akció volt talán a legösszetettebb az embermentés módjai közül. A menekülőket Románián át Izraelbe juttatni nem kis szervezettséget igényelt úgy, hogy a hatóságok ellenőrizték a pályaudvarokat, razziáztak a vonatokon. Emellett meg kellett szervezni a határon való átjutást, megvesztegetni határőröket mindkét oldalon, embercsempészeket szerezni, a határon túli hatóságokat megvesztegetni vagy elkerülni, s mindeközben megoldani az élelmezést, a hamis papírokat és az elszállásolást. A 10-15 főnyi csoportokban indulókról szóló írások 7500 és 15 ezer közé teszik a sikeres átjutások számát (Ide sorolták azokat is, akik Izraelt nem érték el, de a menekülő életben maradt). E létszám mintegy fele viszont lebukott az ellenőrzések során. Az első, még a német megszállás (március 19.) előtti kirándulást a someres Jiszrael Harari (Hochhauser Zoltán) vezette, a májusi deportálások megindulásával párhuzamosan fokozódott a kirándulások intenzitása és sikeressége, különösen miután a someres Mose Alpan (Elefánt Márton) vette át ezek szervezését. Ez a menekülési lehetőség Románia átállása (augusztus 23.) után lezárult, bár van arra adat, hogy később indult csoportok is átjutottak. Voltak csoportok, amelyek Szlovákia felé indultak és hamarosan csatlakoztak a szlovák nemzeti ellenálláshoz, s egy rövid ideig néhányan Jugoszláviába mentek Tito partizánjai közé.
Küldetések a vidéki városokba
A vidéki zsidók gettósításakor a cionista szervezetek mindent megtettek, hogy vidéki tagjaikat az utazási tilalom ellenére a fővárosba menekítsék. Ekkor megpróbálták riasztani a vidéki hitközségeket is, hogy keressék a menekülés útját. A Hasomer Hacair 12-15, a többi szervezet mintegy 50 tagja keresett fel vidéki közösségeket hamis iratokkal, hogy kimenekítsék tagjaikat. A vidékre kiküldöttek összeírták azokat, akik elhagyták volna a gettót, és pár nap múlva visszatértek a számukra készített fényképes igazolványokkal. Amíg a gettók nem voltak lezárva, szabadon mozoghattak. A menekülésre ösztönzés a legtöbb helyen eredménytelen volt: a diákok abban bíztak, hogy befejezhetik a tanévet; az idősek nem akarták, hogy szétszakadjon a család; s egyöntetűen nem hitték el a rájuk váró szörnyűségeket. Később a már lezárt gettóból is megpróbáltak kihozni embereket, de ez gyakran sikertelen volt, ahogy élelmiszer beszállítása is a gettóba. A kiküldöttek közül többen lebuktak, internálták őket vagy börtönbe kerültek.
Gyermekmentő akciók
Már 1942-1943-ban, a lengyel és szlovák menekültekkel is érkeztek árva gyerekek, de a német megszállás után, és különösen a Szálasi-kormány hatalomra kerülésével megnőtt az szülő(k) nélkül maradt gyerekek száma. Ennek az oka lehetett, hogy a szülőket munkaszolgálatra vagy kényszermunkára hurcolták, vagy a gyermekek elszakadtak családtagjaiktól. A zsidó szülők igyekeztek gyermekeiket megbízható embereknél elhelyezni, nem is ritkán keresztény hitre megkereszteltetni, hogy áttértekként (konvertitákként) nagyobb legyen az esélyük a túlélésére. Az apáca- és szerzetesrendek mellett a gyerekek mentésében jelentős támogatást nyújtott a református egyház. Az 1944 szeptemberében kezdődött nagyszabású mentőakcióban kiemelkedő szerepet játszott Komoly Ottó (a Magyar Cionista Szövetség vezetője) és Sztehlo Gábor lelkész, az egésznek a hátterét a Vöröskereszt adta. Egy lista szerint 52, David Gur visszaemlékezése szerint 55 gyermekotthon jött létre, mintegy 6000 gondozott gyerek számára. Jelentős részüket a cionisták, különösen a Hasomer Hacair tagjai gondozták és őrizték nyilas vagy német egyenruhában.
A Somer álláspontja szerint minél több gyereket kell megmenteni, hogy ők képezzék a háború utáni zsidó élet magját, „kádereket” kell nevelni a háború utáni cionista jövő számára. Holländer Jaakov visszaemlékezése szerint a someres fiatalok cionista nevelést akartak adni a gyerekeknek. Ezért Palesztináról meg a leendő kibucokról meséltek nekik, zsidó dalokat tanítottak.
A gyermekotthonok fenntartására szolgáló pénzügyi forrásokat és a beszerzést a Vöröskeresztnél a someres Efra Agmon (Teichmann Ernő) kezelte. Az élelmiszerek beszerzését Somló Sándor nagykereskedő szervezte meg, a szállítást és az élelmiszerek raktározását Weisz Rudolf. (A novemberben felállított gettó élelmiszer-ellátásában is részt vettek.) Városszerte mintegy háromszázan foglalkoztak a gyerekekkel. A Nemzetközi Vöröskereszt védettségéért cserébe magánvillákat és lakóházakon belüli lakásokat, üzlethelyiségeket ajánlottak fel a szervezetnek, hogy ott létesülhessenek gyermekotthonok. A legtöbb problémát az ellátás, illetve a felszerelés beszerzése okozta, gondozókat viszont könnyen találtak. Az ifjúsági mozgalom tagjaiként már sokan szereztek nevelési gyakorlatot, továbbá érkeztek anyák is (mintegy 150-en), akik gyerekeikkel együtt maradtak a gyerekházban és segítettek a gondozásban.
Egyes források szerint a gyermekotthonokban mintegy 2000 felnőtt is rejtőzött. A nyilasok nem egy intézményt megtámadtak, egyeseket kifosztottak, s mintegy 500 gyereket a gettóba tereltek be. 1944 karácsonyán a semleges országok és a Vatikán képviselői követelték a kormánytól, hogy a nyilasok ne zaklassák a gyermekotthonokat, s több gyereket ne vigyenek be a gettóba. A someres gyerekházakat sikerült megvédeni. A holokauszt után a gyermekotthonok lakóinak többsége Izraelbe távozott.
Hamis iratok készítése
A Hasomer Hacair hatalmas mennyiségű hamis iratot állított elő. Ezt részint úgy tehette meg, hogy a hivataloktól, egyházaktól szimpátiából kapott eredeti dokumentumokat, máskor félrevezetéssel vagy megvesztegetéssel jutott hozzájuk, másrészt nagy gyakorlatra tett szert ezeknek a másolásában. A korabeli Magyarországon a személyes dokumentumok fogták keretbe az életet. A lakcímet a lakásbejelentő íven kellett igazolni. A nem zsidó származást keresztlevéllel, anyakönyvi kivonatokkal. Hogy valaki élelmiszerhez jusson, ahhoz élelmiszerjegyre volt szükség, a hadköteles korúaknak speciális hadiüzemi munkásigazolványra, a karhatalmistáknak, katonáknak, munkaszolgálatosoknak menetlevélre. Ezekben az egyre bővülő kapacitású műhelyekben a cionista fiataloknak személyi papírokat és persze svájci, svéd és egyéb védleveleket kellett hamisítaniuk úgy, hogy közben ne bukjanak le. Magyarország volt az egyetlen hely, ahol a kis létszámú cionista mozgalom támogatta a nem zsidó antifasiszta csoportokat, és nem fordítva. Legnagyobb példányszámban (120.000) svájci védlevél készült, ezt követték a rendőrségi bejelentők (80 ezer), illetve a 10.000 példány születési bizonyítvány is készült. Hamis iratokat kaptak írók, művészek, de gyári munkások is, és az ellenálló, illegális pártok tagjai is.
Fegyverek és akciók
A David Gur (Grósz Endre) vezette hamisító műhelyből nemcsak zsidóknak, hanem kommunistáknak, szociáldemokratáknak és katonáknak is jutott hamis irat. Megyeri József (Joszéf Meir) szoros kapcsolatban állt az illegális kommunistákkal és a katonai ellenállás résztvevőivel, akiktől sikerült lőfegyvereket, sőt még egy tankot is szereznie. Megyeri nem egyszer tett bizonyságot hatalmas bátorságról. Magas és szőke lévén bátran járt-kelt nyilas egyenruhában, és szervezett közös akciókat a kommunistákkal. December elején hatalmas lebukási hullám indult, sorra tartóztatták le és kínozták meg a cionista szervezetek csoportjainak tagjait. December 21-én lebukott a hamisító csoport is az Erzsébet körút 13-ban, ahová éppen csak beköltöztek. Az elfogottakat a nyilasok súlyosan megkínozták, és a Margit körúti börtönbe (a helyén ma a Mammut 2 áll) vitték. Megyeri és Herbst egy katonatisztet 500 Napóleon arannyal megvesztegetve szervezte meg a foglyok kiszöktetését innen. (Ennek az értéke 2022-es áron mintegy 63 millió forint.) Herbst Imre volt az első magyar, aki fényképeket készített a gettóról annak felszabadulása után, és ahogy a Hasomer Hacair tagjai, Izraelbe távozott. Megyeri a felszabadulás után a rendőrség keretén belül a háborús bűnösöket kutatta fel, majd visszatért a Somerbe, ifjúsági táborokat szervezett, ahonnan a fiatalok csoportosan alijáztak. Ő is velük tartott.
***
Magyarországon a Hasomer Hacair meghatározó szereplője volt a cionista ellenállásnak. Tagjai az életmentés érdekében együtt tudtak működni más zsidó és nem zsidó csoportokkal. Hatalmas bátorságról, hősiességről és önfeláldozásról tettek tanúságot, s hittek abban, hogy Izrael földjére eljutva, szép és békés hazát építhetnek ott maguknak. Mindent megtettek Magyarországért, a magyar zsidóságért és a magyar jövőért, és küzdöttek Izrael földjéért is.
1. A Somer víziója és missziója • 1.2.A Somer három alappillére • 2. Judaizmus • 2.2.Humanista judaizmus • 3. A cionizmus születése és gyakorlata • 4. A szocialista gondolat • 4.2. A Hasomer Hacair szocialista ideológiája • 5. A Somer tízparancsolata • 6. Hágsámá • 7. A Somer történelme 1913-tól 1948-ig • 8. A Somer szerepe a vészkorszak alatt • 9. A Somer története 1989 után • 10. A Somer szerepe ma • 11. A Somer mozgalom szimbólumai • 11.2.Kitűzők, jelvények és zászlók • 12. Hulca – az összetartozás jelképe • 13. Mifkad – a közösség együttléte • 14. Személyes példamutatás (Dugma isit) • 15. A nem formális és informális oktatás és tanulás ideológiája • 15.2. Someres pedagógia • 15.3. A Hasomer Hacair mozgalom oktatási útmutatója • 16. A kibuc mozgalom és a Shnat • 17. Cserkészet, hagyomány, Somer • 18. Tikun Adam, Tikun Olam • 19. A Somer világszervezet felépítése és szemináriumai • 20. Rítusok – A Somer rítusai • 21. Dalok, mondókák a Somerben • 22. Someres terek • 23. Mentális egészség jó közérzet, önismeret és feminizmus • 24. Ifjúsági önrendelkezés