fbpx

A Hasomer Hacair Rövid története

A Hasomer Hacair zsidó ifjúsági szervezet száz éve létezik a világon és kisebb-nagyobb megszakításokkal 1927. óta működik Magyarországon. Nemzetközi szervezetként globális értékekkel, mítoszokkal és rítusokkal találkozhatunk, ugyanakkor lokális szerveződése miatt sok változata él ezeknek, mindenhol kicsit eltérően működnek a különböző országokban az adott társadalomtörténeti kontextustól függően. 

A Hasomer Hacair 1913-ban alakult meg az akkori Galíciában, válaszként az adott történelmi korra – a pogromokra, a zsidóság kirekesztettségére és a kialakult általános sztereotípiára. „Addig, ha egy zsidó fiatal közösségbe szeretett volna menni, főleg vallási közösségek közül választhatott. A Somer azonban egy teljesen új utat nyitott meg a fiatalok számára: egy szekuláris, cionista, zsidó közösséget adott, és ezzel együtt egy új életformát is. Az „új zsidó” Erec Izraelben él, földet művel, erős és napbarnított – ellentétben az eddigi városi-polgári, kereskedő zsidó sztereotípiával.” írják a már korábban említett Somer múzeum oktatási anyagában.

Két szervezet összeolvadásával jött létre: a Ze’irei Zion (Cion ifjai), Galíciában működő független ifjúsági szervezetből és a HaSomer (Őrző), 1909-ben Palesztinában alakult önvédelmi szervezetből. A fő feladatuknak azt tekintették, hogy átadják a cionizmus eszméit és praktikus tudásra tanítsák a fiatalokat, és az Izraelbe való költözésben, az alijában teljesedjenek ki. A szervezet kezdetben Európában terjedt el, Magyarországon 1927-ben alapították.

A második világháború alatt illegális tevékenységet folytatott a szervezet: 1940 júliusában korlátozták először a Magyar Cionista Szövetség tevékenységét, ettől kezdve az ifjúsági mozgalmak vidéki helyi csoportok működését is. Innentől kezdve fél-illegalitásban, különböző álnevek alatt folytatták a tevékenységüket, illetve a városi, főként budapesti telepek (Hachsarák) vették át a feladataikat. Annak ellenére, hogy a szervezet ideológiailag képzett és tapasztalt madrichjait, nevelő tagjait munkaszolgálatra kötelezték, a Somer működése nem állt le. 1942-ben a szlovák zsidóság deportálásával szlovák és lengyel Hasomérosok érkeztek Budapestre: a magyar chalucok (úttörők) befogadták őket, illetve az ő segítségükkel megszervezték a magyarországi titkos ellenállást. „Az ifjúsági mozgalmak voltak azok, amikor más szervezetek még fel sem fogták a helyzet tragikus jelentőségét – azonnal reagáltak. 1944. március 19-én este, a német megszállás napján, mindegyik ifjúsági mozgalom vezetősége, külön-külön, előzetes megbeszélés nélkül, találkozott és egyöntetűen ugyanazt a határozatot hozta: (…) Megindult a mozgalmi tagok felszerelése hamis iratokkal a szerteágazó illegális feladatok számára a változó körülmények követelményei szerint.” Az ifjúsági mozgalmak illegális embermentő tevékenységének nyolc főbb pillére volt. A tijulnak, vagyis kirándulásnak nevezték a Romániába és onnan Palesztinába szökést, amelyet szintén a fiatal cionisták szerveztek és bonyolítottak le. A menekülőknek pénzt, iratokat és kíséretet adtak. A szökevények közül sokan eljutottak Palesztinába. A bunkereket 1944. augusztus 23. után alakították ki, amikor megszűnt a tijul lehetősége. Ezek lakások, pincék, raktárak voltak, ahol rejtőzni, élelmiszert és felszerelési tárgyakat tárolhattak. Budapesten mintegy 50 gyermekházat létesítettek. A gyermekházakban olyan gyerekeket helyeztek el, akiknek a szüleit deportálták, vagy meggyilkolták. A gyermekházak a semleges országok és a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt álltak, a házak vezetésében, az élelmiszer-ellátásban és a gondoskodásban cionista aktivisták működtek. Tömegesen gyártottak hamis iratokat, leginkább a lakcímbejelentő lapot, később a svájci-, svéd-, illetve vatikáni konzulátusok által kiadott menlevelek váltak munkájuk központi elemévé. Kezdetben tagjaikat látták el hamis iratokkal, hogy „arizálva”, vagyis nem zsidóként tudják folytatni munkájukat, majd a menekülteknek adtak hamisított iratokat, később ezrével bocsátották bárki rendelkezésére. Ennek az akciónak a keretében az ellenállási mozgalom tagjai eredeti iratokat is szereztek az anyakönyvi hivatalokon és ingyen adták a rászorultaknak. Rendőri lakásbejelentő, születési anyakönyvi kivonat, házassági igazolvány, semleges országok védlevelei és sok más irat volt a sok ezer hamisított papír között. Szökött munkaszolgálatosokat is hamis iratokkal és pénzzel segítették, valamint a lebukottak kiszabadítására is több kísérletet tettek; egyik legtöbbet idézett történetük, amely nagyon jól leírja az egész helyzetet az, amikor a Margit körúti fegyházból sikerült az elfogottak nagy részét kimenekíteni. Rendszeresen szállítottak ételt a gettóba, erre a cionista ellenállási mozgalom a hadsereg raktáraiból és sokszor nagyon magas áron kereskedőktől szerzett élelmiszert. Több mint százötven kiküldött ment a vidéki városokba és a zsidó központokba, hogy figyelmeztesse a zsidókat a várható fejleményekre, és a fiataloknak segítsen megszökni a gettósítás vagy éppen a munkaszolgálat elől.

A háború után a hasomérosoknak ismét újfajta kihívással kellett szembenézniük: a megviselt, traumatizált, legyengült, gyakran árván maradt gyerekeket kellett visszaintegrálni a társadalomba. Az 1945-49-es időszakban a mozgalom a zsidóság társadalmi és politikai központjában állt: táborokat és oktatási intézményeket szerveztek meg: „Három napig tartottak a felvonulások, a sportversenyek, a cserkész-mutatványok, a záró-ünnepségek, a héber nyelv-vizsgák, a tábortűzzel kísért műsoros estek, a népitáncosok és a tömegtorna. Az ifjúság életerejének tüntetése volt ez, azé az ifjúságé, amelyet a háború nem tört meg, amely akaraterejének teljében alkotni, harcolni és győzni akart.” Ezzel egy időben rengeteg embert alijáztattak, vagyis az újonnan alapult Izrael államba vitték, vagy inkább szöktették őket. A 18000 Magyarországról kivándorolt ember közül 5000 volt tagja a Somérnak, 1949. után a határok lezárásával illegálisan folytatták ezt a tevékenységet. A határon átcsempészett gyerekek és fiatalok szülei minden esetben csak utólag értesültek gyermekeik alijázásáról, de maguk a gyerekek is csak a magyar határnál szembesültek a választási lehetőséggel: visszafordulnak Budapestre vagy elindulnak Izraelbe. Ezzel egy időben a korábban szövetséges Kommunista Párttal is szembe helyezkedtek – súlyos politikai vitákat folytattak, melynek középpontjában a cionizmus, a kommunisták számára erősen megkérdőjelezett ideológia állt. A rendszer megkezdte a mozgalom ellehetetlenítését: kirakat pereket rendezett, ezzel legitimálták a szervezet betiltását. 1952-ig fél illegalitásban, majd illegalitásban működtek, majd az utolsó tag alijázásával a szervezet ideiglenesen bezárta kapuit.

Röviddel a rendszerváltás előtt folytatódott a magyarországi Hasomer Hacair története: Ávri Beni kapcsolatot kezdeményezett magyar zsidó fiatalokkal, majd Eli Necer, aki a háború után csatlakozott a szervezethez és egy korábban említett tijul, vagyis kirándulás során illegálisan került Izraelbe és azóta is abban a kibucban él, amelyet együtt alapítottak az ifjúsági mozgalom tagjaként, rövid kiküldetésen vett részt Magyarországon. 1989 nyarán néhányan részt vettek Givát Haviván egy szemináriumon, majd decemberben újraalapították a szervezetet. „Mikor hazaértünk, úgy döntöttünk, hogy ez nagyon jó buli volt és nekünk is Somernak kellene lennünk. Tehát kerestünk egy helyet, ez akkor a MAZSIKE Keletinél lévő terme volt, és ott találkoztunk hetente. Ez egy elég zárt kör volt… nem nagyon engedtünk be akkor senkit, csak spec feltételekkel… a programok igen egyszerűek voltak, beszélgetés, közös mozi satöbbi… és természetesen úgy hívtuk magunkat, hogy Somer Hungary.” – emlékszik vissza az egyik újraalapító. Kezdetben a Páva utcában, majd a Dohány utcában volt a Somer központja, a ken, 2005. óta több ideiglenes fészek után 2010. óta az Izraeli Kulturális Intézetben találhatók – az ifjúsági központot péntek este a Somer, szombat este pedig a Hanoar, a másik jelenleg is működő zsidó ifjúsági szervezet használja, de hét közben is vannak különböző, az ifjúsági szervezetektől független programok.